Szeretek alkotni, a semmiből valamit készíteni, ráadásul mindennapi használati tárgyat, ami az emberek kényelmét szolgálja, vagy éppen a régi elhasznált, menthetetlennek tűnő, rozoga bútorból újat varázsolni.
Ebben a szakmában nem lehet kizárni a kéz alkotó munkáját. Ki tudom használni kreatívságomat.
Anno 14 évesen kellett egy életre szóló döntést hoznom. A kárpitos szakma, mint opció szerepelt egy listán. Elsőnek ez lett megjelölve, s fel is vettek az iskolába. 1989-ben végeztem a Kaesz Gyula faipari középiskolában.
A mai napig nem bántam meg a választásomat!
Az iskola elvégzése után, egy kisiparos kárpitos műhelyben tudtam elhelyezkedni, s ott elleshettem, megtanulhattam a szakma fogásait. Nagyrészt antik bútorokat javítottunk, így a hagyományos kárpitozást is megtanulhattam.
Később egy olyan bútorüzemben dolgoztam, ahol a modern bútorok tervezésében, megépítésében szereztem tapasztalatokat.
Így abban a szerencsében részesülhettem, hogy e két, a szakmán belül eltérő munkafolyamatokat megtanulhattam, és ezt a tudást most kamatoztathatom, élvezve a befektetett tanulással töltött idők gyümölcsét.
Műhelyem a javítandó bútorok széles skáláját tudja fogadni.
Csak akkor vagyok megelégedve a munkámmal, ha a kedves Megrendelő is meg van elégedve!
